• Arrow Left

This is a translation of the original article, the interviewer is Tantz Aerine, an admin of The Duck Webcomics, author of several fantasy books and the creator of (among other works) the gripping historical war drama: Without Moonlight.

• THE ORIGINAL ARTICLE

Alkotói Interjú: Inky Moondrop

Üdv az Alkotói Interjúk első interjújában! Ma a nagyszerű Inky Moondrop-ot kérdezzük önmagáról, a DD Díjazott comicjairól, a művészetéről és az alkotói folyamatáról.A többes számot egyébként nem formálisan használom, míg néhány kérdés tőlem származik, a legtöbb a DD közösségtől! Ahol aktuális, ott a hozzájárulók említésre kerülnek, szóval dobáljatok csak fel újabb kérdéseket a fórum témában!Köszönet mindenkinek, hogy elláttak minket kérdésekkel, illetve Inky Moondrop-nak, hogy önként jelentkezett és megfontolt, érdekes válaszokat adott! Ne késlekedjünk hát, folytassuk az interjúval!

1. Szia, Inky Moondrop! Miért is nem kezded azzal, hogy mesélsz nekünk magadról és a comicjaidról egy kicsit?

Üdv! Köszönöm a lehetőséget! Lényegében egy millenial vagyok Közép-Európából, a művészi utam életem nagy részében versek és novellák írásából meg néhány fotó készítéséből állt. Mire felnőttem egy hirtelen haragú és érzelmileg elszigetelt apát leszámítva minden családtagomat elvesztettem, így az ábrándok, filmek és könyvek világába burkolóztam. Egy különösen érzékeny introvertált vagyok, szeretem a művészfilmeket, a klasszikus irodalmat és az animét. Van egy elragadó menyasszonyom és két teknősöm.A fő comicom a Blessed Days (Áldott Napok), arról szól, hogy egy éretlen nő egy részben démon gyermek egyedülálló anyjává avanzsál és minden tőle telhetőt megtesz, hogy jól nevelje fel, miközben a körülöttük lévőknek egyre inkább a meggyőződésévé válik, hogy az ártatlan látszat ellenére a gyerek előbb-utóbb elhozza majd a világvégét. A csendes városka, ahol élnek nem csupán sötét titkok egész tárháza, de egyúttal totális káoszba is süllyed, gyilkosságokkal, halhatatlanokkal, alternatív világokkal és szuper képességek birtokában lévők közti összecsapásokkal, anya és gyermeke pedig valahogy mindennek a középpontjában állnak. A már megjelent fejezeteket e-könyvként is publikálom aminek köteteit rend szerint anyám emlékének dedikálom, mert már elértem azt a kort amiben vállalt és látom a megpróbáltatásait amiket az együtt töltött évek során csak sejthettem. Óriási megtiszteltetés, hogy a tavalyi DDA-n a comic több díjat is nyert, köztük a Legjobb Drámának járót.

A másik comic amin dolgozom (ez jelenleg szünetel amíg be nem fejeztem a Blessed Days készítését) a Mirage (Káprázat), ez egy szellemvonat és hóbortos kalauzának kalandjairól szól, ahogy segítenek az elhunytak lelkeinek tehermentesíteni és továbblépni az Árnyékvilágból. A vizuális stílusa alapjaiban véve főhajtás a mozi világa, különösképp a némafilmes korszak előtt, egy csipetnyi Tim Burton-el meghintve. Ezt a zsűri azzal a díjjal illette ami a legjobb, nem hagyományos művészi stílusú alkotásoknak jár.

2. Hogyan ismerkedtél meg a webcomicokkal?

A koronavírus ideje alatt fél évig otthon voltam, tulajdonképpen munka nélkül és úgy voltam vele, hogy írhatnék egy Vizuális Regényt, annak jegyében, hogy produktív maradjak. Csak, hogy ez több havi időmet felemésztette volna és úgy éreztem a médium tulajdonképpen halott a rajongói interakciók tekintetében. A visszaigazolás teljes hiánya azt éreztette volna velem, hogy elpocsékoltam az időmet így ezt a projektet félre tettem, míg nem (két évvel később) az jutott eszembe, hogy írhatnék egy webcomicot és azt publikálhatnám oldalanként, szóval adtam neki egy esélyt, de végül egy másik történeten kezdtem dolgozni.

3. Mik inspirálnak miközben alkotsz? (Spooky Kitsune és (Dragonsong12 kérdése)

Túl sok forrásból merítek inspirációt ahhoz, hogy listába szedjem, tulajdonképpen ez is az oka annak, hogy általában nem nézek filmeket és nem olvasok könyveket miközben egy fejezetet írok: hatással vannak rám és ha egy ötletet nem tudok bedolgozni egy már meglévő projektembe, késztetést érzek, hogy egy újba kezdjek. Így soha nem lennék kész semmivel. A legfőbb inspirációim a Blessed Days-hez valószínűleg A Galaxis Őrzői széria (egy rakás különc vesztes megmenti a világot, miközben elrendezik a személyes és családi zűrjeiket), Naoki Urasawa munkái (különösen a 20th Century Boys, a feszült rejtélyeivel és csavaros cselekményével), illetve karakter-centrikus TV sorozatok, nagy szereplőgárdával és sok egyéni háttérsztorival amit ki lehet bontogatni, ilyenek a LOST vagy a Battlestar Galactica.Az eszement koncepció és cselekmény ellenére szeretnék igazán mély intimitást megjeleníteni a karaktereim közt és nem hiszem, hogy ez menne, ha sosem kerülök a Sírhant Művek közelébe, ez a sorozat véleményem szerint a legjobb dolog ami valaha is a tévés szórakoztatással történt.

4. Mesélj nekünk egy kicsit az alkotói folyamatról! Hogyan készíted el a webcomicjaidat? (Andreas_Helixfinger kérdése)

Amikor a Blessed Days -en dolgozok, egyszerre egy fejezetre koncentrálok. A fejezetek általában néhány karaktert szállítanak A pontból B-be cselekmény és fejlődés szempontjából, szóval mielőtt túlzottan belemerülnék a szerkesztésbe, szeretek egy tisztább képet kapni arról, hogy miként kezdődjön és miként fejeződjön be. Bármi egyebet A és B között út közben szedek össze, de nincs egy stabil, követendő sorrend a jelenetekre miközben írok és ezért nem is szeretem elkezdeni egy fejezet publikálását amíg kész nem vagyok vele – változtatások az utolsó pillanatban gyakorta megesnek.Ugyanez a helyzet a Mirage-al, kivéve, hogy a Mirage történetei alig-alig kapcsolódnak egymáshoz és egy halom filmet kell néznem, ha újakat szeretnék írni, mert az az elképzelés, hogy ezek „főhajtások” konkrét mozgóképes személyek munkásságai előtt. A karakterek nevei (Cutie-ét leszámítva) anagrammák, ezek pedig utalnak annak a személyére akinek a művészetét életre hivatottak kelteni (Rebeka Sutton – Buster Keaton és Roselle Snow – Orson Welles eddig).

5. Melyik karaktered a kedvenced a saját webcomicjaidból? Amelius kérdése)

Csak egy? Hűha… Sok kedvencem van, különféle okokból kifolyólag. Dylan Sinclair biztosan ott van a Top 3-ban, mert mindig is meg akartam jeleníteni egy szociopata, mesteri manipulátor típusú karaktert egy mindent összevetve jó emberként, továbbá igen sokat írtam bele a személyes traumáim feldolgozásából is.

De nem véletlen, hogy Robin Sinclair a fő protagonistám: a legtöbb, szülőséggel kapcsolatos érzésemet és ambíciómat, valamint több általános nézetemet is rajta keresztül jelenítem meg. Arról nem is beszélve, hogy nemrég változtattam meg hivatalosan a nevem, mert a régi nem tetszett és a Robin azon maréknyi opció közt szerepelt, amik pedig igen, így tulajdonképpen mondhatjuk, hogy nem a karakteremet neveztem el magamról – hanem fordítva.

6. Miként tervezed meg a karaktereidet? (Spooky Kitsune kérdése)

Igyekszem a külsejüket annyira változatosra alakítani, hogy az olvasók ne zavarodjanak össze. De a Vroid Studio-val dolgozom és vagy meglévő sablonokat módosítok, vagy újakat veszek (például hajat vagy ruhát). Ez az applikáció első sorban Vtuber célokra használatos, de a Vtuber karrierem elég rövid életű lenne, szóval találtam más felhasználást neki. A Blessed Days fő történeti szála 8-10 évet ölel fel ezeknek a karaktereknek az életéből, míg a „nagyobb kép” évszázadokat. Igyekszem frissen tartani a dolgokat azzal, hogy időről időre változtatok a karakterek külsején, ha például több fejezeten át is ugyanazt a ruhát viselik, az szentimentális okokból van, vagy hogy segítsen az olvasóknak beazonosítani azokat akik eddig csak kisebb mellékszerepekben tűntek fel. Grace és bizonyos mértékig Dylan is nagyon kis koruktól kezdve velünk vannak és a szemeink láttára nőnek fel. Ahogy a személyiségük változik, úgy változik az önkifejezésük módja is külsejüket és hasonlókat tekintve.

7. Amikor elkezdesz egy történeten gondolkozni az első ötleted az, hogy hogyan induljon? Miként érjen véget? Talán egy koncepció vagy esetleg egy karakter? (Marcorossi kérdése)

A koncepcióim sokat változnak az út során. Ha következetességet keresel, az valószínűleg a karaktereimből jön, ők úgymond a történet horgonyai. Sokuk gyerek, mert nekik általában véve egy igazán egyedi rálátásuk van az életre, így még ha sok felnőtt elemmel tarkítva írok is történeteket, vagy kifejezetten felnőtteknek, ezek mindig egy késztetésből növik ki magukat, hogy újratárgyaljam a gyermeki rácsodálkozást és ismét kapcsolatba kerüljek vele.

8. Gyerünk, elő a „Hol kezdődött – Hol tart”-al: mutass nekünk néhány kezdeti/amatőr művet, illetve néhányat a jelenlegi repertoárból, gondolatokkal a művészi utadat illetően!

Ezek az első rajzolással kapcsolatos próbálkozásaim közül vannak, néhány évvel ezelőttről. Egyenként 12-16 órákat dolgoztam rajtuk, vizuális segédletekre hagyatkozva, így még ha talán nem is vállalhatatlanok, további, éveken át tartó gyakorlás nélkül nem lennék túl produktív ha magam rajzolnám a comicjaimat. (Talán majd egyszer).

Mivel a Blessed Days az első webcomicom, sokat kellett kísérleteznem a filterezéssel, hogy eltaláljam és menet közben kellett kitanulnom a módját. Az ötödik fejezetre sikerült a jelenlegi szintre fejlődnöm, ami a karaktereknek sokkal nagyobb mélységet és részletgazdagságot kölcsönöz.

9. Van külön, kinevezett helyiség ahol a műveidet készíted? Mutasd meg nekünk fényképpel (a fénykép opcionális)

Ez otthon a számítógépes sarkom. Jobb, ha csak felvázolom neked hogyan néz ki, a fal led égőkkel és emléktárgyakkal van díszítve, főleg barátokról készült régi fotókkal és kis horgolt állatkákkal amiket a menyasszonyom készít. Egy rakat ilyet csinál kedves ajándék-gyanánt. Az egérpadjaim általában vagy anime témájúak vagy túl pajzán jellegűek ahhoz, hogy bárki lássa.

10. „Miként fest a szerszámos kamra?” Mondd el nekünk mivel készíted a műveidet! (John Celestri kérdése)

Leginkább négy programot használok a comicjaim előállításához, ezek a: Unity, a Vroid Studio, a GIMP és a Krita. Az első kettővel építem fel a jeleneteket és csinálok pillanatképeket a karaktereimről ezekben a jelenetekben, míg a GIMP-et filterezéshez és apróbb hibák kijavításához használom, a Kritát pedig a panelbe rendezéshez és végső simítások eszközölésére. Elképzelhető, hogy vannak jobb programok is, de egyelőre megoldom ezekkel.

11. Ha bármelyik comicodat filmmé adaptálhatnád, melyikre esne az első választásod, illetve kire osztanád a főszerepet? (A pénz nem probléma) (Paul Eberhardt kérdése)

A Blessed Days-t választanám, bár valószínűleg jobban működne sorozatként. De azt illetően, hogy ki játssza Robin-t… ez fogós kérdés. Nehéz elképzelnem valami nagymenő Hollywood-i színésznőt ebben a szerepben, legbelül ő igazán éretlen és egy csodabogár, ez főleg a kezdetekben mutatkozik meg, szóval vélhetően olyasvalakivel játszatnám a szerepét akinek már eleve szenvedélye a komikusi pálya, de mellette képes megbirkózni drámaibb szerepekkel is. Olyan valaki, mint Lauren Lopez a Team StarKid-ből (ha a Team StarKid valaha is színpadra akarná vinni a Blessed Days-t, áldásom rá).

A Mirage-hoz inkább az animációs film forma passzolna, a megfelelő történettel a középpontban és ha Brittney Karbowski adná Rebeka hangját, elégedett lennék, ő talán az egyetlen híresség akiért igazán rajongok.

12. Melyik a kedvenc oldalad az összes webcomicodat figyelembe véve és miért az a kedvenced? (na jó, a top 3-ad!) (Amelius kérdése)

Hm… ezek a következők lennének…
A Füst és Tükrök borító oldala, mert még mindig nem tudom elhinni, hogy találtam módot a fejezet teljes főbb szereplőgárdáját felvonultatni egyetlen képen úgy, hogy az eredmény nem ugyanaz a pózolós-cringe csoportkép lett, ami majd’ minden szuperhős film plakátja is egyben.

A második a Mirage-ból van, mert sikerült vele elkapnom némi igazán régies thriller-noir hatást.

És még egy a Blessed Days-ből, ami egyelőre nincs publikálva (jelzem majd az oldal alatti megjegyzések rovatban, ha felkerül). Nem csak, hogy sikerült egy lenyűgöző helyszínt találnom háttérnek a jelenethez, de emellett az egyik (ha nem a) legszomorúbb karakter halált jeleníti meg a szériából. Több panelen keresztül a karakter arcából érzelmek sora olvasható ki, így megértjük a helyzet súlyát anélkül, hogy egyetlen szó is elhangzana. Ez minden kétséget kizáróan az én „Nem Penny Hajója” momentumom, mindig akartam egyet.

13. Mi hajt téged miközben alkotsz? Mi a szenvedélyed?

A szenvedélyem a történet mesélés. És a Blessed Days sok szempontból egy nagyon személyes történetem, az emberek akik olvassák és megértik a karaktereit, a felszín alatt húzódó mintákat valószínűleg jobban ismernek, mint némelyek a legjobb barátaim köréből. De, hogy válaszoljak a kérdésedre: mindig is eszképista voltam és a comic készítés lehetővé teszi számomra, hogy az időm nagy részét egy fikciós világban töltsem ahol az egyedüli határok a sajátjaim.Hamarosan el kell majd gondolkodnom azon, hogy miként fűtsem ezt a szenvedélyt, amellett, hogy a Mirage-on dolgozom, mert a következő, nyolcadik fejezet lesz az utolsó a Blessed Days-ben és a comic még az év vége előtt eléri a konklúzióját, ezt követően pedig leginkább csak extra tartalmakkal frissítem majd időről időre.

14. Milyen témákat dolgozol fel a webcomicjaidban?

Leginkább családról, gyerekkorról, szülőségről és azokról az eszközökről szólnak amikre az embereknek szükségük van, hogy fejlődjenek. Minden más csak hab a tortán.

15. Volt már, hogy a saját alkotásod meglepett téged? Tematikusan vagy művészileg? Mutasd meg és mondd el! (nyugodtan mutasd meg a releváns alkotást és / vagy oldalakat) (Bravo1102 kérdése)

Elég gyakran meglep. A nagymamám rákban halt meg és meg akartam valahogy jeleníteni milyen valaki olyannak, mint Robin, ha próbál mindent kézben tartani miközben az élete lassan darabokra hullik; kezdetben nem is igazán terveztem, hogy James Sinclair életben marad. De aztán rájöttem, hogy a fikció nem csak arra használható, hogy feldolgozzunk vele traumákat, hanem arra is, hogy jobb befejezésekre törekedjünk.

16. Star Wars vagy Űrgolyhók?

Űrgolyhók. Már gyerekként is úgy voltam vele: mégis ki a fene akarna a Birodalomnak dolgozni? Túl komolyan veszik magukat. A Schwartz legyen veled!

17. Van olyan zenei összeállítás ami ideális a webcomicjaid alá?

Sok különféle dalt hallgatok miközben írok, hogy megteremtsem a hangulatot a fejezeteimhez, szóval listába szedve hosszú és vegyes lenne, de összességében a Blessed Days zenei betétje mindenképp tartalmazna néhány dalt kulcs momentumok alá:Első fejezet befejezése:
Kodaline – Saving Grace + The Dreadnoughts – Roll NorthumbriaMásodik fejezet befejezése:
The Chieftains & Sinéad O’Connor - The Foggy Dew + The Monkees – Daydream BelieverHarmadik fejezet befejezése:
Hidden Citizens – Moonlight SonataNegyedik fejezet befejezése:
Sigur Rós - Varúð + AC/DC - ThunderstruckÖtödik fejezet ellenség theme:
2WEI – ToxicHatodik fejezet befejezése:
Antony and the Johnsons - Bird GerhlÉs a most futó hetedik fejezet átfogó theme-je:
Suede – Still LifeNémely ezek közül említve is van a comicban, hogy megidézze a dal hangulatát.A Mirage-hoz… The Mo – Nostalgia Locomotive és egy rakás egyéb amit az ember swinges-jazzes régiségek és bizarr karneváli zenék közt találna.

18. Mondj valamit ami zavar a rutinodban és valamit amit szeretsz benne.

Szörnyen rendetlen vagyok, miközben dolgozom, félkész képek százait tárolom több tucat mappában és néha fél órába is telik mire megtalálok egyet amit keresek.Szeretem felvázolni excel-ben a cselekményt (eltervezni melyik része hány oldal terjedelmű legyen), sorrendet találni a jelenetekhez és látni, hogy hol maradnak hézagok amiket ki kéne tölteni. Rendkívül pozitív élmény látni hogyan áll össze az egész mielőtt még a tényleges comic mindezt tükrözné.

19. Mutasd meg a legszexibb karaktered! (Amelius kérdése) Mitől szexi?

Nos, ezt inkább döntsétek el ti. Néhány példa, választék gyanánt! :D

20. Van ahol meghúzod a határt a műveidben? Vannak dolgok amiket egyszerűen csak nem vagy hajlandó lerajzolni, leírni, megmutatni? (Bravo1102 kérdése)

Meghúzom a határt, de ez inkább praktikai kérdés, mint sem etikai. Nem küldöm telibe a pornót, mert nem igazán érdekel, nem jelenítem meg Mohamedet, mert nincs halálvágyam és nem mutatok bántalmazott / szenvedő kisállatokat, mert megígértem egy barátomnak, hogy nem fogok. Így is vékony jégen táncolok egyik-másik poénommal vagy döntésemmel és bár nem célom, hogy bárkit megsértsek, hű akarok maradni az elképzelésemhez.Hogy Frankie-t idézzem: „Ruhán keresztül nem vérfertőzés!” (Gallagher, nem Sinatra). Szeretem amikor az emberek külön tudják választani a fikciót a valóságtól és ki tudnak fejezni dolgokat az elsőben amik a másodikban problémásak lennének, de igyekszem némi józan észre hagyatkozni, hogy a dolgok fogyaszthatók maradjanak, miközben fenntartom, hogy a karaktereim önmagukat képviselik és nem csoportokat akikkel amúgy asszociálni lehetne őket.

És itt az interjú vége! Köszönöm ezeket a remek válaszokat, Inky! Öröm volt olvasni őket!Ha vannak megjegyzéseitek, hogy hogyan javítsunk az Alkotói Interjúkon, kérlek írjatok nekem privát üzenetet! És olvassátok el Inky Moondrop nagyszerű comicjait!